Adventkor jó egy kicsit magunkra figyelni. Nem csak az ajándék- és bevásárlólista nyűgjével kelni és feküdni. Bevallom, ezt én már régen másképp csinálom. Mindig van nálam egy jegyzet (legyen az a telefonom), ami egész évben nyitva áll, hogy befogadja a hirtelen kipattant ötleteimet. Ez elsősorban azért jó, mert így mindig olyan ajándék kerül be a listámba, aminek a másik biztosan örül, és nem a karácsonyi kapkodás fogja szülni. Éppen ezért nálam a karácsony nem szól káoszról, sietségről, idegeskedésről. Inkább szól arról, hogy ilyenkor tudok tenni két lépést vissza, eltávolodni a városi forgatag, és elgondolkodni az elmúlt évről. Az ilyenkor szokásos szürke decemberre másképp tekinteni, kisétálni a csípős hidegbe a Duna partra. Ilyenkor tévedek érdekes helyekre és látom szebbnek az egyszerű dolgokat.

Minden helynek van saját története. Ez a padló egy csodásan felújított ház takaros bejáratában pihen. A folyosó falán a képek a ház történetét mesélik fekete -fehérben. Számomra ez a ház Advent, a várakozás.