Azt szoktam mondani, hogy minden berendezés és átalakítás szubjektív, hiszen mindenkinek más és más tetszik, de a legfontosabb, hogy aki számára készül, meglássa benne azt, amire vágyott.

Az elmúlt időben leginkább olyan feladatok találnak meg, ahol át kell mentenem valamit egy előző életből egy új életbe. Ez most nagyon ezoterikusan hangzik, valójában azt szeretném ezzel kifejezni, hogy szinte mindenkinek vannak hozott bútorai és egyéb emlékei. Ráadásul az összeköltözők is hagyományokat hoznak a közös otthonukba.

Egy ilyen összeköltöző párom kért tőlem segítséget ahhoz, hogy ne vesszenek el a sok lehetőség közt, amit egy vadonatúj lakás megvásárlása okozott számukra.

Adott egy 66 nm-es újlipótvárosi lakás, központi fűtéssel, központi vízellátással, kiegészítve falon kívül futó csinos gázcsövekkel, és egy felújított halszálkában lerakott magasfényű tölgyfa parkettával. Egymásból nyíló két szobával, túl nagy előszobával, keskeny konyhával és egy irgalmatlanul hülye formájú fürdőszobával. A gondolkodáshoz pedig kaptam kiindulási pontként, hogy szeretik az art deco és polgári stílust, de inkább modern, élhető módon képzelik. Mindehhez pedig jár egy nagy kagylógyűjtemény és a bor szeretete. És némi bizonytalanság.

Úgyhogy először is nekiálltam színtervezni. Két teljesen eltérő dolgot raktam össze, hogy könnyebben tudjanak dönteni:

A kék árnylatok jól működnek a polgári stíluselemekkel, a parkettával, a kagylóval és a boros témával.

A pár arra gondolt, hogy jó ötlet lenne amerikai konyhásítani a nappalit és a kisszobát kibővíteni.

Egy másik megoldással viszont a konyha nem amerikai, csupán kibővítésre kerülne. Mindezt költséghatékonyan kialakítva. Lecke feladva. A tervezés legfontosabb alapkövei, hogy a központi csövek nem mozdíthatóak, a lehető legnagyobb hasznos teret kell létrehozni és a konyha méretét növelni, de nem más funkciók kárára. Ezek a verziók készültek számukra:

A színeket illetően a pár a kékes árnyalatok mellett döntött. Bár én jobban szeretem a letisztult színeket és finom vonalakat, kérésükre kicsit színesítettünk rajta, ezért bekerült egy plusz színként a narancs. Közben sikerült meggyőznöm őket arról, hogy az art deco nem az a stílus, amiben fesztelenül tudnának élni, ezért inkább maradunk az otthonos, de kissé polgárias stílusnál. Az art deco mereven ismétlődő mintáit pedig cementlapra és kasmírmintára cseréltük.

 Azt írta a fiatalember, amikor elkészültem:
"Személyesen majd kifejtem, hogy miért is végeztél kiváló munkát!" - ezekért a mondatokért jó tervezni.