A saját esküvőnk előkészületei eléggé lefoglalnak minket, de ennek köszönhetően olyan adrenalin túltengésben szenvedünk, ami minden téren nagyon inspirálóan hat rám. Tomiék hamarosan összeházasodnak, úgyhogy össze kell kapni magunkat, ami a barátokkal együtt készülő low budget ajándékunkat illeti. A brainstormingot már időben elkezdtük, de valahogy formailag nem állt össze a dolog, többször futottunk neki a dolognak

Tomival gimis korunk óta is merjük egymást, közös barátok, közös élmények és rengeteg röhögés, meg baromkodás. Persze, hogy nem valami egyen ajándékot szántunk nekik. Miután Tomi életébe betoppant leendő felesége, beleesett ő is abba a csapdába, amibe minden férfi beleesik. Hogy mibe is? :) Szépen elkezdett pocakosodni - közös evések, főzés, stb. Azóta persze már jópár év eltelt és így az esküvő előtt hihetetlen formában van leendő férj barátunk. Higgyétek el, nem csak a menyasszonyok, de a vőlegények is kitesznek magukért, ha esküvőről van szó! A közös főzéseiknek köszönhetően viszont egy nagyon frappáns ötlet jutott eszünkbe. Mindenki ír egy-egy receptet nekik, amiben egy közös sztori, poén lesz belefogalmazva. Jó lesz majd elővenni pár év múlva. Meg persze azt akartuk, hogy miután hazaérnek az esküvő után, a mi ajándékunk legyen a legegyedibb.

No de mégis, hogyan valósítsuk meg? Milyen formája legyen, recepteskönyv, szakácskönyv, vagy nyomtassunk egy könyvet?

Amikor már igencsak közeledett a dátum, elindultam egy írószerboltba, hogy feltérképezzem a füzetek és könyvek adta lehetőségeket, mert valahogy a saját esküvőnk előtt 3 héttel nem akaródzott nekiállni megtanulni a könyvkötés csínját-bínját. Akkor került a kezembe hirtelen ez:

Elkezdtek cikázni a jobbnál jobb gondolatok, és az örök megmentő - a habkarton :)

Leegyeztettem a többiekkel, így hamar megszületett a teljes koncepció:

- egy sárga ajándékdoboz

- néhány lap habkarton

- színes fotókarton, én pirosatt és kéket választottam

- néhány szelfi

- aranyköpések és vicces történetek

- sniccer, ragasztó

- néhány fakanál

- kék filc

- keskeny és széles szatén szalag

- sárga névjegyborítékok

A doboz méreteiből kiindulva sniccerrel feldaraboltam a habkarton lapokat akkorára, hogy szépen beférjenek egymás mellé.

Ezután következett a szövegek kinyomtatása. Bevallom, ezzel jópár órát eltöltöttem, mivel abszolút változó karakterszámú történeteket kaptam mindenkitől, de egy jó kis betűtípussal és szóközzel végül mindet sikerült megformáznom. Na jó, kicsit cenzúráztam is, mert volt olyan barátunk, akinek szófosása támadt a történetmesélés közben. Az eredeti verziót kiadhatják könyvben :)

Miután a szövegek felkerültek a lapokra, a sztori másik oldalára felragasztottam a fotókat is. Mondjuk annyira személyesre és viccesre sikerültek ezek, hogy biztosan maguktól is rájönnek majd melyiket ki írta. Azért hozzátenném, hogy a színes nyomtatónkban a patron éppen aznap fogyott ki, így abban a pillanatban, amikor észrevettem, hogy egy kép hiányzik (? - nem nyomtattam ki a többivel együtt), leendő férj a felmerült vészhelyzetben mentette a menthetőt, felpattant és szaladt a Mammutba kinyomtatni lemaradt képet. És ebben a pillanatban el is árultam, hogy ez az ajándék is utolsó pillanatos összeállítású lett. Olyannyira, hogy bár minden alapanyag időben megvolt, az esküvő reggelére maradtak az utolsó lépések. Az adrenalin - az hozza ki a legjobbat az emberből. Kezdem elhinni, hogy valóban így van.

És végül a fennmaradó üres lapocskákra került egy-egy szív, és ...ennyi.

Ha pedig receptkártyák, akkor kell hozzájuk eszköz is, néhány fakanál. Valójában ennek annyi volt a funkciója, hogy majd a menyasszonytáncra szánt összegnek biztonságos és legfőképpen szép ruhát adjunk.

Szerintem szuper ajándékot sikerült összedobnunk! És mondanom se kell, hogy ez is egy csodás példája a low budget nászajándék szemléletmódunknak.

Hajrá! Éljenek a jegyespárok! Ez az esküvő pedig feledhetetlen volt!